Mindenből megárt a sok

Mondják, hogy „jóból is megárt a sok”, de én inkább ezt arra módosítanám, hogy mindenből megárt a sok. Akár jó, akár semleges mindennapi, vagy esetleg valami kellemetlen dologról van szó, túlzás mindenből létezik és semmiből sem tesz jót. Vannak olyan dolgok amiktől csak rosszul érezzük magunkat, de egy pár nap múlva már csak emlék marad… Azonban olyanokkal is túlzásba lehet esni, amik nagyon veszélyesek lehetnek, akár életveszélyesek is – mint például a cigaretta vagy az alkohol.

Mindig nagyon szerettem a zenét és a koncerteket. Emlékszem még arra is, amikor kiskoromban otthon koncertet adtam a családnak. Szerettem szerepelni és bohóckodni, ezért ezek az alkalmak mindig elég viccesre sikerültek. Az előadás minden részletét megszerveztem, az ülőhelyeket, az ülésrendet, a jegyeket (saját magam rajzoltam őket), a szünetben igénybe vehető büfét. Még biztonsági őröket is állítottam két nagy plüss maci személyében.

Amikor kicsit nagyobb lettem, a koncertek kezdtek komolyabbá válni. Egyre kevésbé volt hozzá mindenféle „tartozék”, cserébe viszont már nem hülyéskedtem: egyre komolyabban kezdett el érdekelni a zene. Gitáron kezdtem tanulni a zeneiskolában és hamar feltűnt a tanároknak, hogy van hozzá tehetségem. Amikor elértem a gimis kort, zeneművészeti iskolába jelentkeztem. Nagyon lelkesen tanultam és gyakoroltam, hogy egy nap majd én is igazi koncerten szerepelhessek és nagy közönségnek játszhassak. Amellett pedig, hogy szerettem zenélni és a jövőről álmodozni, rajongóként és hallgatóként is szívesen jártam koncertekre. Nagyon szerettem már akkor a klasszikus zenét és a könnyűzenét egyaránt, ezért nagyon sokféle zenei eseményre mentem el. Volt ebben az időben egy jó haverunk a baráti társaságban, akiért gyakran aggódni kellett: ugyanis mindig túlzásba vitte az ivást. Szerencsére ha jól tudom, nem lett alkoholista belőle, de arra határozottan emlékszem, hogy nagyon sokszor féltünk, mi lesz vele, és számtalanszor kellett kérlelnünk, hogy ne igyon többet.

Nemrég szereztem tudomást a felepulok.hu weboldaláról, egy olyan honlapról, ami az alkoholizmusból való felépülésben segít. Ha ismertük volna ezt a felületet korábban, bizonyára könnyebben észrevettük volna a figyelmeztető jeleket saját társaságunkban is.

Ami először felkeltette a figyelmemet az volt, hogy a Felépülők program vezetői, addiktológiai szakemberei maguk is korábbi függőségből felépült személyek. Ezért sokkal jobban képesek megérteni az áldozatok problémáit, nehézségeit. Egy olyan embernek, aki sosem élt át függőséget, gondot okozhat annak megértése, hogy az illető miért nem hagyja egyszerűen abba a káros szenvedélyét. Az olyan szakemberek viszont, akik saját bőrükön tapasztalták meg ezt az életet, könnyebben tudnak segíteni a bajba jutottaknak.

A honlapról megtudtam, hogy van egy 28 napon át tartó bentlakásos programjuk, mellyel kiváló eredményeket érnek el: a program résztvevőinek 75%-a felépül. A program alapjaként egy Amerikában régóta jól működő modellt (Minnesota-modell) használnak. És az elvonókúra végeztével sem hagyják magára az embert: még két évig ingyenes utógondozást biztosítanak mindenkinek.

Bár még nem nagyon volt dolgom idáig alkoholizmussal foglalkozó segítő programokkal vagy elvonókúrával, abban biztos vagyok, hogy az utógondozás nagyon fontos. Egy frissen felépült alkoholista könnyen visszaeshet, különösen akkor, ha úgy érzi, hirtelen teljesen támasz nélkül maradt. Amennyiben még plusz két évig számíthat támogatásra, nagyobb az esélye, hogy a jövőben teljesen felépül majd.

A Felépülők által használt egyedülálló programot 2017-ben vezették be Magyarországra. Az elvonókúra kisebb, 4-6 fős csoportokra bontva valósul meg. Minden a felépülés érdekében történik – arra koncentrálnak, hogy ne csupán „fél megoldásokat” vagy ideiglenes eredményeket, hanem valódi, örökös tünetmentességet érjenek el.

Több általuk kezelt személy véleményét és tapasztalatait olvashatjuk a weboldalon: mindegyik nagyon pozitív. A „szállás” turistáktól védett. A program része a mindennapos séta, és heti egy nagyobb kirándulás. A központban nem kell váratlan vendégektől vagy látogatóktól tartani, ugyanis teljes mértékben saját tulajdonban van. Sportolási lehetőséget és naponta 3 étkezést is biztosítanak. A program során a sorstársak egymásra találhatnak, és támaszt, reményt, biztonságot nyújthatnak egymásnak. Hétvégéken családi látogatásokra is van lehetőség. Ezeken az alkalmakon a vendégek hozzátartozóikkal való találkozás és beszélgetés mellett előadásokon vehetnek részt, melyek segítik számukra annak megértését, hogy min megy keresztül szerettük, valamint abban is támogatást tudnak nyújtani, hogy milyen módon tudnak ők részt venni családtagjuk felépülésének folyamatában. A szakemberek saját példáikkal magyarázzák el, hogy mit él át aki függőséggel küzd, és hasznos tanácsokat tudnak adni mindenkinek, hogy milyen hibákat ne kövessenek el a maguk, vagy hozzátartozójuk gyógyulása érdekében.

A Felépülők által is alkalmazott Minnesota modell egyik fontos alapelve, hogy az alkoholizmust valós betegségként kezeli. Ezzel tiszteletet nyilvánít egyrészt a kezeltek irányába, mivel nem őket próbálja hibáztatni helyzetük miatt. Másrészt pedig jó oldalról közelíti meg a problémát: az alkohol függőség ugyanis sokkal összetettebb testi és lelki betegség, mint hogy egyszerűen a betegre fogjuk az egészet, vagy egyetlen kiváltó okot próbáljunk keresni mögötte. Számos különböző szakterületen dolgozó szakember van jelen a program során, és mind különböző módon tudnak segítséget nyújtani. Ilyen például a családterapeuta, a pszichológus, az addiktológus. Nagyon lényeges szempont az is, hogy a Minnesota modell szerint ha egy alkoholista van a családban, az az egész családra hatással lesz. Ezért igyekeznek, hogy a családtagokat szintén bevonják a gyógyulási folyamatba. Sajnos az alkoholizmus, mint sok más betegség vagy viselkedési forma, szintén örökölhető. Emiatt még inkább fontossá válik, hogy valaki merje megtenni az első lépést, megszakítani ezt a folyamatot, és elindulni a felépülés útján.

Több helyen is kiemelik a felületen, hogy céljuk az ivás elhagyása miatt jelentkező lemondás érzésének megszűntetése. Ha az emberek képesek felismerni, hogy alkohol nélkül mennyire felszabadultak és vidámak lehetnek, nincs szükségük ehhez a részegség állapotára, sokkal könnyebbé válhat számukra a józanság hosszútávú megtartása. Az alkoholizmusból felépült beteg elégedettebbé válik mind az élettel általában, mind pedig saját magával kapcsolatban. A pozitív érzelmek lesznek erősebbek a negatívak helyett. A kreativitás és a munkára való képesség, a teljesítmény, a munkakedv növekszik. A kommunikáció minőségében is jelentős változások szoktak történni. Egy felépült ember sokkal könnyebben kommunikál, könnyebben oldja meg a problémáit, nem stresszel annyit, és az emberi kapcsolatainak is minden bizonnyal jót tesz a gyógyulás.

A honlapon galéria is található, ahol meg lehet nézni a felépülési központ épületét, a kirándulások helyszíneit. Azt hiszem mindenki szívesebben jelentkezik be egy olyan helyre, amit előzetesen már megnézett magának képeken és meggyőződött arról, hogy valóban igényes, szépen gondozott, megbízható helyszínről van szó.

Arra is felhívják a figyelmet, hogy nem csak saját magunkon, hanem családtagokon, barátokon, kollégákon szintén fontos hogy észrevegyük az alkoholizmus tüneteit, és időben tudjunk szólni vagy segítséget kérni. Amennyiben magunk, vagy szerettünk állapotával, vagy a leszokási programmal kapcsolatban szeretnénk érdeklődni, megtaláljuk a megfelelő telefonszámokat is a weboldalon!